|
Írta: anushavan
|
|
2004. augusztus 09. |
1. Verum, sine mendatio, certum et verissimum – való, hazugság nélkül, biztos és igaz.
2. Quod est inferius, est sicut quod est superius, et quod est superius est sicut quod est inferius ad perpetranda miracula rei unius – ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy az egyetlen varázslatának muveletét végrehajtsd.
3. Et sicut omnes res fuerunt ab uno, meditatione unius: sic omnes res natae fuerunt ab hac una re, adaptatione – ahogy minden dolog az egybol származik, az egyetlen gondolatból, a természetben minden dolog átvitellel az egybol keletkezett.
4. Pater eius est Sol, mater eius Luna, portavit illud ventus in ventre suo, nutrix eius terra est – atyja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, a Föld táplálta.
5. Pater omnis thelesmi totius mundi est hic – o a théleszma, az egész világ nemzoje.
6. Vis eius integra est, si versa fuerit in terram – ereje tökéletes, ha a földbe visszafordul.
7. Separabis terram ab igne, subtile a spisso, suaviter, cum magno ingenio – válaszd el a Tüzet a Földtol, a könnyut a nehéztol, tudással, szenvedéllyel.
8. Ascendit a terra in coelum, iterumque descendit in terram et recipit vim superiorum et inferiorum. Sic habebis gloriam totius mundi. Ideo fugiat a te omnis obscuratis – a földrol az égbe emelkedik, aztán ismét a földre leszáll, a felso és az alsó eroket magába szívja. Az uralmat az egész világ fölött így nyered el. E perctol fogva eloled minden sötétség kitér.
9. Hic est totius fortitudinis fortitudo fortis. Quia vincit omnem rem subtilem, omnemque solidam penetrabif – minden eroben ez az ero ereje, mert a finomat és a nehezet áthatja.
10. Sic mundus cratus est – a világot így teremtették.
11. Hinc adaptationes erunt mirabiles, quarum modus est hic – ez az átvitel varázslata, és ennek ez a módja.
12. Itaque vocatus sum Hermes Trismegistos, habens tres partes philosophiae totius mundi – ezért hívnak Hermész Triszmegisztosznak, mert a világegyetem tudásának mindhárom része az enyém.
13. Completum est quod dixi de operatio solis – amit a Nap muveleteirol mondtam, befejeztem.
AZ ARAB VÁLTOZAT
1. Való, való, nincs benne kétség, biztos, megbízható.
2. Íme, ami fent van, alulról jön, ami lent van felülrol. Az Egy muve a varázslat.
3. Ebbol az Egybol egyetlen muvelettel minden létezo így keletkezett.
4. Apja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, a Föld táplálta.
5. O a varázslat nemzoje, orzoje, ereje tökéletes, a fények élesztoje.
6. Tuz, amely földdé válik.
7. Válaszd el a tüzet a földtol, a könnyut a nehéztol, vigyázva, mesteri kézzel.
8. A földrol az égbe száll, úrrá lesz a fény fölött, s ismét leszáll a földre. Megszerzi a felso és az alsó eroket. Így lesz úrrá afölött, ami fent van, s ami lent. Mert veled van a fények fénye, s ezért a sötétség eloled kitér.
9. Az erok erejével leszel úrrá a finom fölött, és hatolsz be a nehézbe.
10. Olyan ez, mint a világ teremtése.
11. Az ilyen tett varázslat, és ez a módja.
12. Ezért neveztek Háromszor Nagy Hermésznek.
13. Amit a Nap muveleteirol mondtam, befejeztem.
Gabir ibn Khajjam
(Al Gabir)
*
A Tabula Smaragdina mondanivalója a következo. Ha az ember az Egy varázslatának muveletét végre akarja hajtani, muveletéhez az, ami lent van és ami fent van, egymásnak megfelel. Mert ahogy minden dolog az Egy gondolatából származik, úgy a természetben is – átvitellel ugyan, de – minden az Egybol keletkezett.
Hogyan származott és hogyan keletkezett?
Nemzoje a Nap. Anyja a Hold. Méhében a Levego hordozta és a Föld táplálta. Mert o (a théleszma) az egész világ nemzoje. Ereje a legmagasabb fokra akkor lép, ha a földre ér és onnan visszafordul. Ez pedig a muvelet teóriája, mondjuk, ez volt az ismeretelmélet.
Most következik a gyakorlati útbaigazítás. Mit kell tenni? A tüzeset a földtol és a könnyut a nehéztol el kell választani. Az elválasztásban a tudás éppen olyan fontos, mint a szenvedély. Megkülönböztetni és megkülönböztetni. Ez a legfontosabb.
E muvelet közepette (a théleszma) fölemelkedik, aztán leszáll, hogy a felso és az alsó eroket is magába szívja. Ilyen módon az ember a dolgok fölött levo hatalmat elnyeri. A sötétség pedig eloszlik. Az ember oly hatalom birtokába jut, amely a légnemut is megfoghatóvá és legyozhetové teszi, a nehéz anyagot pedig áthatja.
A világot ilyen módon teremtették és ez az átvitel módja is. Mindez tulajdonképpen nem egyéb, mint a Nap muvelete.
PARACELSUS a Tabula Smaragdinához azt a megjegyzést fuzi, hogy a tizenhárom mondat az az univerzális recept, amely szerint a dolgok természetes, vagy tökéletes állapotukba helyezhetok. Különbség a földi, ásványi, növényi, állati, lelki, szellemi körök között nincs, mindegyikre egyaránt alkalmazható.
A legeslegelso gondolat, amit meg kell érteni, hogy mit jelent az Egy varázslatának muveletét végrehajtani. (Az arab szöveg szerint: Az Egy muvelete a varázslat. PARACELSUS: auszurichten die Wunder eines einzigen Dinges. Ad perpetranda miracula rei unius.)
Ez a muvelet:
1. Az embert a dolgok fölött való hatalomhoz juttatja.
2. A világot is ilyen módon teremtették.
3. Tulajdonképpen nem egyéb, mint a Nap muvelete.
Akármilyen nehéz is legyen megtanulni és gyakorolni, érdemes. A dolgok fölött való hatalmat ígéri (nem az önkényt!). A légnemu legyozhetové lesz (az ember repül!) és a nehéz anyag átlátszóvá (mint a röntgensugarakkal). Az arab szöveg azt mondja: olyan ez, mint a világ teremtése.
Hogyan kell kezdeni? Úgy, hogy az ember megkülönböztet. A könnyut a nehéztol elválasztja. A példa mindjárt világosságot fog teremteni: Pál Apostol azt írja, hogy az ember élhet test szerint és szellem szerint. Ugyano más helyen hármas megkülönböztetést tesz, testi, lelki és szellemi között. Szarkikosz, pszükhikosz, pneumatikosz. És ugyancsak PÁL a természeti és a szellemi ember megkülönböztetését tanította.
A Tabula Smaragdinában az elválasztást ilyen módon kell értelmezni. Ez a belso chemia alapmuvelete: megkülönböztetni. A dolgokat egymástól elválasztani és azokat külön tartani és azokat elnevezni és külön-külön azokat megismerni. Az elso lépés a tüzes és a földes elemek megkülönböztetése. Testemben – mondja PÁL – más törvényt látok, amely ellen értelmem szembefordul.
Amit tehát a Tabula Smaragdina tanít, az a belso chemia analitikus módszere. Egyfajta beavatás, amely szerint az ember a dolgokat, de elsosorban önmagát, mint Paracelsus mondja, a tökéletesség állapotába helyezheti. Olyan transzmutáció (átváltozás), amely minden létezore alkalmazható.
Mi ennek az átvalósulásnak ismertetoje? Az, hogy pontosan olyan, mint amilyet a Nap végez, amikor világosságával és melegével és sugarainak egyéb életkelto tulajdonságaival életet fakaszt és nevel. Senkinek se jusson eszébe ezt a hasonlatot elcsépelt metaforának tartani. A szellem és a Nap muveletei között analógia van, s az analógia nem hasonlat, hanem egyfajta logika. Errol még éppen eleget lesz szó.
A Tabula Smaragdina azt mondja, hogy ugyanazt a sugárzó, életfakasztó meleg világosságot, amellyel a Nap a természetet elárasztja, az ember önmagában megvalósíthatja és azt a sugárzást életének tartalmává teheti. De ugyanezzel a sugárzással a dolgokat is áthathatja. Ez a muvelet az, amit késobb alkímiának neveztek el. Aranycsinálásnak azért mondják, mert az arany a Napnak megfelelo fém és amikor az ember önmagát fénnyel és meleggel itatja át, önmagát Nappá, vagyis arannyá változtatja.
Az alkímia azt mondja, hogy a lények és a dolgok meg- és átváltoztathatók. Annál is inkább, mert ahogy a lények és a dolgok itt a földön élnek, az nem is természetes, nem is tökéletes.
De van olyan eljárás, amellyel az ember önmagát a tökéletességbe helyezheti, és ez az eljárás ugyanaz, mint amellyel a dolgokat is tökéletessé teheti. Az alkímia az a tudás, mely a tulajdonságok és az elemek megváltoztathatóságát tanítja oly módon, hogy abból indul ki: a környezo jelen világ nem az eredeti természet, hanem annak elrontott alakja. Ezt a romlást ki kell küszöbölni és az eredeti természetet helyre kell állítani. Az analógia nyelvén ezt úgy fejezték ki, hogy az elemeket arannyá lehet változtatni.
A Tabula Smaragdina ezek szerint nem egyéb, mint annak a muveletnek receptje, amely szerint a világ (ember, tulajdonság, dolog, elem, fém, stb.) eredeti és valódi állapotába visszahelyezheto. Ilyen muvelet van. A muvelet tulajdonképpen és végeredményben egyetlen mondatban kifejezheto. Esetleg egyetlen képletben. Ezt a képletet az alkímia az analógia nyelvén a Bölcsek kövének nevezi. Konek nevezi azért, mert ez minden egyéb gondolat és muvelet fundamentális alapja.
III. |
|
Utolsó frissítés ( 2007. december 12. )
|
|
|
Írta: anushavan
|
|
2004. augusztus 09. |
Ki vagyok Én?
”Nyisd meg kissé a szívedet számomra, és én megnyitom számodra a világot.”
A Zohár Könyve
Ki vagyok én, és mi végett létezem? Hogy kerültünk ide és hová tartunk? Lehetséges, hogy már voltunk ebben a világban ezelőtt? Megismerhetjük magunkat és a világegyetemet? Miért szenved az ember, és vajon lehetséges elkerülni a szenvedést? Hogyan lehet békét, elégedettséget és szerencsét találni? Hogy érhetünk el nyugalmat, beteljesülést és boldogságot?
Minden generációban megannyi ember próbál választ találni ezekre a minduntalanul visszatérő kérdésekre. S az, hogy ezt minden egyes generációról elmondhatjuk, egyértelműen azt bizonyítja, hogy még mindig nem sikerült kielégítő válaszok birtokába jutnunk. A természetet és a világegyetemet tanulmányozva rájövünk, hogy minden, ami körülvesz bennünket, szigorú és tervszerű törvények alapján működik. Magunkat a természet koronájának tartva rájövünk, hogy az emberiség mintha csak kívül állna ennek a rendszernek. Például, ha csak azt nézzük, hogy a természet mennyire bölcs és logikus módon alkotta meg a szervezetünk minden egyes apró részletét, és hogy a test minden egyes sejtje mennyire egy pontos terv szerint működik, rájövünk, hogy képtelenek vagyunk választ adni a kérdésre, miszerint: mi az elrendeltsége ennek a hibátlan, élő szervezetnek.
Mindent, mi csak körülvesz bennünket, áthatja az ok-okozati viszony, azaz, hogy semmi sem céltalanul lett megteremtve. A fizikai testek világában meghatározott törvények léteznek a mozgásra, dinamikára és körforgásra vonatkozóan. Hasonló logika létezik a növény- és állatvilágban. De az elsődleges kérdés, azaz, hogy mi végett létezik mindez, és nemcsak, hogy mi magunk, hanem minden, ami körülvesz bennünket – továbbra is válasz nélkül marad. Létezik talán olyan ember a világon, akit soha nem foglalkoztatott volna ez a kérdés, legalább egyszer? A ma ismert tudományos elméletek azt tartják, hogy a világot állandó fizikai törvények irányítják, olyanok, amelyekre mi magunk nem tudunk befolyással lenni. Az egyedüli célunk pusztán csak abban áll, hogy ezeket a törvényeket bölcsen kihasználva, jól éljük le ezt mintegy 70-120 évnyi életünket, és hogy mindezidő alatt mind átvitt értelemben, mind pedig ténylegesen, előkészítsük a talajt az eljövendő nemzedékek számára. Na de mi végett? Vajon az emberiség a legegyszerűbb élettani formák fejlődési útján keresztül fejlődött ki”, avagy ” az élet valamely más bolygókról lett idehozva”?
Két dátum – születés és halál, és ami kettő között történik, az mindenkinél egyedi, és így következésképp, értékes. Vagy fordítva: az élet mit sem ér, ha utána csak vég, sötétség és szakadék következik. Hol van a megfontolt, előrelátó, logikus Természet, amely semmit sem teremt hiába. Vagy mégis léteznek feltáratlan törvényszerűségek és célok? Mikor azt mondjuk, hogy a világot tanulmányozzuk, lényegében mindössze csak a világ cselekedeteinkre való reagálását tanulmányozzuk, amelyet az 5 érzékszervünk által észlelünk, azaz: tapintás, szaglás, látás, hallás és ízlelés útján, avagy olyan műszerek segítségével, amelyek még tovább növelik az észlelési tartományunkat. Mindaz, ami túlra van a vizsgálódási szféránkon, teljesen észlelhetetlen a számunkra, a mi részünkről nem létezik. Sőt mi több, még csak nem is érezzük a hiányát hiányzó érzékszerveknek, úgy ahogy a hatodik ujjunkat sem hiányoljuk, vagy ahogy világtalanként születettnek nem lehet elmagyarázni, hogy mit jelent a látás. Ezen oknál fogva, az ember soha nem fogja tudni a természet rejtett alakjait a rendelkezésére álló módszerekkel feltárni.
A Kabbala szerint, maga a spirituális világ létezik, azonban az a mi érzékszerveink által nem észlelhető; a mi világegyetemünk, középen elhelyezkedve, csak egy apró része ennek a világnak, együtt a Földdel, mely az előbbinek közepe. Ez az információból, gondolatokból és érzésekből álló világ, amely a(z általunk észlelt) természet materiális törvényei és a véletlenszerúség által befolyásol minket, olyan meghatározott helyzetek elé állít bennünket, amelyek aztán meghatározzák, hogy miként cselekedjünk. Nem tudunk olyan dolgokat befolyásolni, mint például mikor és hol szülessünk, vagy mi lesz belőlünk, kivel fogunk találkozni az életben, és hogy milyen következményei lesznek majd a cselekedeteinknek.
A Kabbalah szerint négy fajta tudás érhető el az ember az ember számára, és ő ezeket meg kell, hogy értse:
A Teremtés: A világok teremtésének és fejlődésének a tanulmányozása: hogy hogyan teremtette azt a Teremtő, hogy hogyan van egymásra hatással a spirituális és az anyagi világ, hogy mi a célja az ember megteremtésének.
A működés: Az emberi természet tanulmányozása és annak kapcsolata a spirituális világgal, amelyet úgy ismerünk, hogy „Gyakorlati Kabbala”.
A lelkek útiránya: Minden egyes lélek természetének és útirányának a tanulmányozása. Hogyan cselekszik az ember ebben és az elkövetkezendő életeiben. Mi a célja annak, hogy a lélek leereszkedik a testbe, és egy adott test miért egy bizonyos lelket kap meg? Az emberiség történelme, mint amely az előre megszabott rend eredményeként zajlik le, illetve a lelkek vándorlása, egyaránt tárgyalásra kerülnek.
4. A szabály: A világunknak a tanulmányozása – élettelen tárgyak, növények és állatok, a természetük és a szerepük; és hogy azok hogyan vannak irányítva a spirituális világból. A legfőbb szabály, és ahogy mi a természetet, az időt és a teret észleljük. A felső erők tanulmányozása, ahogy azok az anyagi testeket különböző pontok fele mozdítják. Hogy vajon lehetséges-e megjósolni az emberi élet legfőbb rejtélyét anélkül, hogy az eredete felől érdeklődnénk? Minden egyes ember megpróbál erről gondolkozni.
Az egyéni élet-, illetve általánosságban véve, az emberiség életének célja és jelentése után való kutatás az ember spirituális életének központi kérdését jelenti. A 20. század közepétől kezdve, tanúi lehettünk, ahogy az emberiség ismét a vallás fele kezdett fordulni. A legkülönfélébb filozófiai elméleteket életrekeltő technológiai fejlődés és világméretű katasztrófák képtelenek voltak spirituális elégtétellel szolgálni az embernek. Ahogy azt a Kabbala magyarázza, az összes létező gyönyörűségből, a mi itteni világunk csak egy parányi szikrához jutott. A gyönyört ennek a kis szikrának az anyagi tárgyakban való jelenléte kölcsönzi a számunkra. Másszóval, az összes kellemes érzés, amit az ember a különböző helyzetekben átél, és amelyet a legkülönfélébb dolgok váltanak ki, tulajdonképpen egyedül ennek a szikrának a jelenléte okozza. Továbbá, az idő múlásával, az ember mind újabb és újabb élvezeti források után kell, hogy kutasson, mindezt abban a reményben, hogy mind nagyobb és nagyobb gyönyörben lehessen része, miközben nem jön rá, hogy mindez pusztán csak amolyan külső héréteg és hogy magának a parányi gyertyalángnak (Nér Dakik-nak) a lényege mit sem változik.
Két olyan lehetséges út létezik, amely elvezetheti az embert arra a pontra, hogy felismerje a lélek anyag fölé való emelésének és a tökéletes kielégültség elérésének szükségességét: (1) a Kabbala útja. (2) A szenvedés útja.
Az első út a Kabbala tanulmányozása, amely által az ember fokozatosan megszabadul az egoizmusától. A második út szabványos: mikor is váratlanul spirituális éhséget érzünk és valamiféle kielégülési lehetőséget keresünk. Mi csak azt tudjuk tanácsolni, hogy az ember inkább válassza a Kabbala útját még időben, mintsem várja, hogy aztán a szenvedés vezesse őt.
Szerző: Ráv Michael Laitman, PhD |
|
Utolsó frissítés ( 2007. december 03. )
|
|
